Sziasztok!

Ma egy olyan cikksorozatot fogok útjára indítani 5 lépésben, melynek bejegyzései a Szultánából nagy kedvencemmé vált zenékről fognak szólni. Az első ilyen dallam, ami magával ragadott ily módon, az Elveda Kösem. A zeneszám már első hallásra fülbemászó dallamnak mondható, hisz képes szeget ütni a klasszikus zenét, ezen belül is a filmzenéket kedvelő egyének emlékezetében. Maga a zene olyan a hangszerelését illetően, mintha egy háborgó tengert illusztrálna. Sokszor a hozzá hasonló zenék (l. Piano Tiles 2 alkalamzásból a G Minor Bach) a lelkiállapot-ingadozásaimat hűen tükrözik. Ez is ilyen. Ha amúgy osztályozni kéne képzeletbenm egy 10-est méltán kiérdemelne a 10-es skálán.