Az bizonyos mértékig tudva levő, hogy Safiye egy óriási befolyásnak örvendő valide szultána volt, aki hatalma biztosításának érdekében semmitől sem riadt vissza. Ám ez a hatalomvágy egy dologra volt jó: a gonoszság szívébe fogadására. Amíg kedvező helyzet állt fenn életében, addig csendesen megült a maga kis vackában, de, amint a legkisebb ellentmondással is találkozott, egyből támadt. Támadási taktikái közül nem volt ismeretlen az sem, hogy mással végeztette ki azt a személyt, akivel épp gondja volt, és mág a megmérgezéstől sem volt elzárkózva. Ravaszságát mi sem bizonyítja ennél is jobban, minthogy a hárem bizonyos tagjait is úgy rángatta, mint a bábukat. Így pl. Kösem húgát is, akit Yaseminnak neveztek el a palotába kerülésekor, arra a céljára használta fel, hogy Ahmedet eltávolítsa útjából és a trónra fiát, Iskendert ültethesse. Handannal is mindig harcot vívott az uradalmi helyzetért, ám annak ellenére, hogy az újdonsült valide borsost igyekezett törni orra alá, mindig Safiye került ki győztesen a harcból. Kösemet is ő nevelte Ahmedhez méltóvá, és a végén sikeresen maga ellen fordította örökös áskálódásaival, és édesapja meggyilkolásával.
Direkt lázadást szítetott az Udvarban lévő szpáhi agákkel és janicsárokkal, ezzel befolyását megmutatva nekik és Ahmednek. Halime fiát, Mustafát alig 6 évesen akarta trónra ültetni, hogy ezáltal régensként kormányzozhassa a Birodalmat, de Ahmed bebörtönöztette, ám később élete végéig a Könnyek Palotájába száműzette őt árulása miatt. Kösem végül megmérgeztette.