Azt eddigi leírásaim alapján mindenki tudhatja, hogy Kösem csak eleinte volt egy ártatlan, ma született bárány, egy igazi mimóza. Apja halála után változott meg élete, mely során Handan első távozásakor kapott először validei címet. Már felnőtté érése után igyekezett magára vonni a figyelmet, mégpedig úgy, hogy beleszólt az államügyekbe, miközben senkinek sem volt hajlandó behódolni.
Azt is tudjuk, hogy a valóságban egy adakozó lélek volt, aki a szegényeket pártfogásába vette, és Handan halála után validei címet kapott Ahmed szultántól. A valideség hatalmas lelki erőfeszítéseket kívánt az ifjú szultánától, ugyanis a hárem igazgatási feladatai is az ő nyakába "szakadtak". Kösem, amíg Ahmed élt, kevésbé szólt bele az államigazgatásba, ám annak halála után kegyetlen, megtorló szultánává lett. Az Udvarban irányítása alatt rengeteg janicsár állt, akik támogatták minden erőfeszítését, az igazgatási ügyeit. A nép nehezen fogadta el a félig-meddig zsarnoki ésszel megáldott Validét, főként az nem tetszett nekik, hogy a Dívánban is részt vesz kormányzóként. Hatalmának biztosítása érdekében igyekezett olyan uralkodót trónra léptetni, aki helyett ő kormányozhatta az Oszmán Birodalmat. Így lett fia, Murád 14 évesen szultán, később unokája, a 7 esztendős Mehmed, akit a Dívánban bemutatott (ezzel akarta befolyása alá keríteni a birodalmivezetőket, hogy régensként kormányozhassal azt). Kösem az olyan embereket, akik ellene szegültek akaratának, kőkeményen eltávolította útjából, vagy birodalma éléről. Ezt mi sem magyarázza jobban, mint kilenc kincstárnok és főtanácsos váltotta egymást bizonyos időközönként. Habát Kösem ezzel hatalmát próbálta biztosítani, a valóság azonban merőben mást mutatott, ami pedig érzékelhető volt mindenki számára: a Valide uralma alatt tovább hanyatlott, a bukás szélére kezdett el sodródni a nagy Birodalom...